Búcsú Kenéz Lászlótól

Szerencsére nekem – oly sok más egyéb mellett - elmesélted, hogy annak idején a véletlennek (bár én szívesebben nevezném a sors akaratának) köszönhetően hogyan kerültél kőbányai születésű fiatal művészként Balatonberénybe, abba a községbe, amelybe első látásra beleszerettél, s amely aztán életed hátralévő évtizedeire otthonoddá vált.

Udvariasságoddal, segítőkészségeddel, műveltségeddel és eleganciáddal nagyon gyorsan kivívtad az egész település szeretetét, megbecsülését, s szinte észrevétlenül váltál annak szerves részévé. A Rád jellemző szerénységgel viszonyultál mindenkihez annak ellenére, hogy munkáid többek között a pécsi Janus Pannonius Múzeum, a Magyar Nemzeti Galéria, a szófiai Irodalmi Múzeum, valamint a londoni British Museum kiállításait gazdagították, s gazdagítják mind a mai napig.

Szerelmese voltál Berénynek, amely érzést a magad egyedülálló módján, csodálatos művészeti alkotásaid segítségével festmények, domborművek és kisplasztikák művészi kompozíciójába rejtve fogalmaztál meg újra és újra.

Nagyon sokat kaptunk Tőled… Hiszen ki tudná feledni azt a felemelő hangulatú, 1990-es ünnepséget, amikor Bartók-domborművedet avattuk, vagy 2011-ben Kossuth-szobrod ünnepélyes leleplezését, amely alkotás azóta is községünk éke?

De nem feledkezhetünk meg arról sem, hogy Neked köszönhetjük – több környékbeli településhez hasonlóan - a rendszerváltás után ismét saját önkormányzatisághoz jutó, újra önállóvá váló Balatonberény címerét is. Közintézmények és magánházak őrzik festményeidet, amelyek vásznain a csak Rád jellemző finom tökéletességgel élednek újra a szeretett balatoni táj természeti, épített kincsei, illetve az itt élők arcvonásai.

2012-ben A Balaton igézete című életmű-kiállításod megnyitóján a berényiek és a Téged tisztelők megtöltötték a keszthelyi Balatoni Múzeum auláját. Emlékszem a felemelő pillanatra, amikor a Téged ünneplő tömeg láttán könnyekig hatódtál, hogy aztán Veled együtt sírjunk mi is. Nagyunk büszkék voltunk Rád, a mi „Művész Lacinkra”, a festőre, a szobrászra, de még inkább az emberre, akit szeretettel vallottunk immár végérvényesen közénk tartozónak.

Jómagam külön köszönöm Neked azokat a gyakran éjszakába nyúló beszélgetéseket, amelyekből oly sokat tanultam, legyen szó Ady Endre, József Attila költészetéről, a hajnali Csicsergőről, vagy épp a régi, kedves, Kőbányához és az ottani sörgyárhoz fűződő gyermekkori emlékekről.

Berény nem lesz már Nélküled ugyanaz, ami volt. Sokunknak örökké hiányozni fog egy fehér ingben, kerékpáron suhanó mosolygós alak, akinek az arcán a találkozás őszinte öröme jelent meg, ha falubelijeivel szót válthatott, s akinek mindig, mindnyájunk számára akadt egy kedves szava.

Drága Laci bácsi! Fájdalmas most elköszönni, de hiszem, hisszük, hogy műalkotásaid finom vonalaiból, színeid megkapó kavalkádjából újra és újra visszaköszönsz ránk, s velünk maradsz, immár mindörökké.

Nagyon köszönünk mindent Neked! Nyugodj békében!

 

Balatonberény Község Önkormányzata nevében

 

Horváth Péter

alpolgármester