Ismét hőségriadó!
Az OMSZ-tól kapott meteorológiai előrejelzési adatok alapján Dr. Paller Judit mb. országos tiszti főorvos 2010. 07. 12-től 2010. 07. 16.-ig „Hőségriasztás 2. fokozatát” rendeli el.
Az általános felmelegedés kliniko-farmakológiai vonatkozásai TRÁJER ATTILA1 JÁNOS1, PÁLDY ANNA2 1Semmelweis Egyetem Általános Orvostudományi Kar, Budapest 2Országos Környezetegészségügyi Intézet, Budapest EGÉSZSÉGTUDOMÁNY, LII. ÉVFOLYAM, BUDAPEST, 2008 2. SZÁM Az általános felmelegedés közvetlen klimatikus következményei Hőhullámok A „hőhullám" fogalom tapasztalati jellegű. Növekvő fontosságát az adja, hogy az átlaghőmérsékleti értékek emelkedése és a rendkívüli hőmérsékleti maximumok jelentkezésének gyakorisága egyenes arányban állnak egymással. Kimagasló hőmérsékleti értékek hosszabb ideig való fennállását tekintjük hőhullámnak, amikor súlyosbító tényező lehet a magas páratartalom, valamint a magas éjszakai hőmérsékletek állandósulása. A WMO (World Meteorological Organization) meghatározása szerint hőhullámról akkor beszélhetünk, ha a napi maximum hőmérséklet több mint 5 egymást követő napon át 5 °C-kal meghaladja az arra a naptári napra jellemző hőmérsékleti maximumértéket. Magyarországon akkor beszélünk hőhullámról, ha az átlaghőmérséklet legalább 3 egymást követő napon meghaladja a 25oC-ot (3). A hőhullám fokozatai a 25-27oC-os növekvő sorozatban, érthető módon emelkedő fokú hőségriasztást és az ennek megfelelő cselekvési terv és survaillance megvalósítását vonják maguk után (4). Az extrém magas hőmérséklet hatása az emberi szervezetre Termoregulációs rendszerek Az ember nagyon szűk tartományban képes természetes életfunkciói fenntartására, gyakorlatilag 29-41°C testhőmérséklet képezi a két határértéket. Ugyanakkor a „normál" tudat megtartottsága csak 35-39°C között lehetséges, igaz, ezen szélső állapotokban is megjelenik már tenebrositás, somnolentia. Marcali, 2010. július 12. Dr. Andrásofszky Enikő mb. kistérségi tiszti főorvos
Az ember hőszabályozása hőtermelő és hőleadó rendszerekre osztható. Amikor a testhőmérséklet alacsonyabb a környezeténél, a test infravörös sugárzás, közvetlen tárgyakkal való vezetéses típusú hőleadás, valamint a kilélegzett levegő útján, széklettel, vizelettel hőt veszít. Ezt a hatást a testben felszabaduló kémiai energia hőenergiává történő átalakítása hivatott ellensúlyozni. Az emberi test köpenyhőmérséklete mintegy 34-35°C, ennél a maghőmérséklet 1,5/°C –al magasabb. Maghőmérsékleten lényegében a szívben tartózkodó vér hőmérsékletét értjük. Alacsonyabb hőmérsékleteken a bőr erei összeszűkülnek, a bőr simaizmai aktívan összehúzódnak, csökkentvén a felületet és az izmok finom remegése révén többlet hő termelődik. Ha eléri köpenyhőmérsékletet a külső hőmérséklet, vagy a külső hőmérséklet és a külső hősugárzás (a Nap vagy egy melegebb tárgy által) hőösszege éri ezt el, akkor a szervezet hőmérlege elvben egyensúlyba kerül. Azonban a testben folyó állandó oxidatív foszforiláció és egyes enzimes
bontások miatt felszabaduló hő miatt, már alacsonyabb hőmérsékleten eléri a szervezet ezt az egyensúlyi állapotot. Mintegy 22oC körüli külső hőmérsékleten (termoneutrális állapot felöltözve!) már minimálisra csökken a hőfelvétel és hőleadás közötti különbség és 34°C felett már jól észlelhetően aktív hőleadásra van szükség az egyensúly fenntartásához. Ennek oka abban keresendő, hogy a bőr normál köpenyhőmérséklete 34-35oC, ha (ruha nélküli állapotban) a külső hőmérséklet eléri ezt az értéket, a hőegyensúly a melegedés irányába tolódik el (5).