Balatonberény

Hosszú, méltósággal viselt betegség után életének 71. évében elhunyt Futó Elemér, a Kis-Balaton őre, községünk és térségünk természeti és néprajzi örökségének legalaposabb ismerője, ahogy egy tavalyi újságcikk nevezte: Balatonberény Matulája. 

Futó Elemér (1939 – 2010.) erdész-technikus végzettségét 1958-ban szerezte. A Balaton-felvidéki Nemzeti Park Igazgatóság minden jogelődjénél dolgozott már. Természetvédelmi őri feladatát hivatásként fogta fel, és feladatait mindig magas színvonalon végezte. Munkaidejét jelentősen meghaladó időt töltött el a védett természeti területek, különösen a Kis-Balaton őrzésével, feltárásával, fejlesztésével, illetve az idelátogató csoportok szakszerű kíséretével és tájékoztatásával. Munkájában következetesen érvényesítette a természetvédelmi érdekeket.

1973. május 15-től látott el szolgálatot a Kis-Balaton térségében. Természetvédelmi őrként több pozíciót is betöltött az évek során a régióban. 2003. óta őrkerület vezető természetvédelmi őrként tevékenykedett egészen 2006. szeptember 20-i nyugdíjba vonulásáig.

Mintaszerű faj- és élőhely-védelmi programokat bonyolított a tájegységben (pl. invazív fajok visszaszorítása, az északi pocok védelme). A térség kezelési folyamatainak és gazdálkodásának szervezésében kiemelkedően teljesített, és tevékenységével hozzájárult a természeti értékek hosszú távú fennmaradásához. Odaadóan segítette az Igazgatóság oktatási, ismeretterjesztési tevékenységét, rendszeresen tartott előadásokat, szakvezetéseket a térségben. Jelentős munkát végzett az egykori Kis-Balaton Tájvédelmi Körzet területi bővítésének és a régió nemzeti parki védettségének megalapozásában, a természeti értékek felvételezésében. Számos cikk, kiadvány és könyv is őrzi munkásságának egyes részleteit.

Munkája elismeréseképpen 1990-ben Pro Natura Emlékérem, 2006-ban pedig a Magyar Köztársasági Bronz Érdemkereszt kitüntetésekben részesült.

Környezetvédelmi ügyekben szívesen és értő gondossággal segítette faluját, és sok balatonberényi gyermeknek mutatta meg a Kis-Balaton, a berek természeti csodáit.

A Balatonberényi Tükörképben rendszeresen napvilágot látott írásai nagy népszerűségnek örvendtek az olvasók körében, s 2008-ban megjelent Berekjárás című elbeszéléskötete is. Ennek néhány sorával búcsúzunk Elemér bácsitól. Emlékét szeretettel és méltósággal őrizzük.

 „Kifakult a berek. A nyár sok árnyalatban pompázó zöldjeit az ősz szemet gyönyörködtető tarka színekre festette át, amit az első fagyok barnára másoltak. Lehangoló lett a határ, amit hideg ködök változtattak átláthatatlan szürkévé. Messzi északról származó süvöltő jeges szelek a nádszálakról leverték a levelet. Nagy összevisszaságban vízbe hulltak, majd a jég fogságában telepedett rájuk az enyészet. A fölkapaszkodott nádszálak engedelmesen hajladoztak a megújuló viharokban és ezüstös bugáikból milliónyi apró magocskát repítenek világgá…

…Avas nádasok szürke, töredezett szálai között népes társaság verődött össze. Mert ugyan apróságok ők, de úgy gondolják, hogy a sokaság nagyobb biztonságot nyújt. Barkós cinegék birodalma ez, ahol az üreges nádszálakban hernyók bebábozódva várják a tavaszt. Elég egynéhány keményebb csőrkoppantás a nádszálra és máris előkerül a madárság kedvenc fehérjedús étke. Nem irigyek őt, mert ezekben az ínséges időkben befogadják a népes rokonságot… A komor „képű” hosszúfarkú őszapók mint szárnyas légtornászok csüngnek a nádbugákon. Mert gondol rájuk a Mindenható: a nád magjainak csak egy része szállt el, a kisebbik hányada maradt, nem bírtak vele a nagy szelek. Most ez az aprócska mag lesz a tápláléka sok kis madárnak. Igaz, nagyon apró falatok de szorgalmas munkával megtelnek a begyek. Minden faj a saját nyelvén szólongatja egymást, de mások is értenek belőle, mert lassan vándorolva együtt marad a csapat.”

(Forrás: http://www.bfnp.hu)