A szőlő és borkészítés a római kor óta fontos része a környéknek, Balatonberényben gyakorlatilag a falu fennállása óta művelnek szőlőt. Már az 1082-es első okleveles említése során is olvashatunk a falu határában lévő szőlőkről. Ezt tovább erősíti az 1121-es oklevél is melyben ez áll: „Ugyanott a Balatonon túl szemben fekszik Buren falu amelyben 6 szőlőműves háznép lakik ugyanannyi szőlőkerttel.” Ezek szerint a falu lakóinak életében már ekkor a szőlő játszotta a vezető szerepet. Akárcsak egyéb történelmi emlékeinkben, ebben is nagy törést okozott a török hódoltság, amelynek elmúltával lassan talpra állt községünk.
A Magyar Néprajzi Lexikon szerint a présházpince a szőlőhegyen a tulajdonos parcelláján épült felmenő falú, a föld felszínén álló vagy süllyesztett járószintű, általában több helyiségű, szőlőfeldolgozást, bortárolást és ideiglenes kinntartózkodást is szolgáló gazdasági épület. Építési módjuk hasonló: kissé a földbe süllyesztett tapasztott, vagy téglából vetett vályogfalú épületek nádtetővel. Belül kettő, vagy három helyiség található, egyik a borospince, míg a másik kettő a borkészítés egyéb mozzanataihoz szükséges eszközök tárolóhelye, illetve szükség esetén lakrész. A vastag vályogfalaknak és a kissé földbe süllyesztettségnek köszönhetően mindig biztosítva volt a bor forrásához szükséges „pincehideg”. Mint ahogy már említettem a mai présházak a 18. század végén kezdenek épülni. Konkrét évszámokkal Tikos László (HRSZ: 2093) és Ottné Bene Teréz (HRSZ: 2121) pincéiben találkoztam, az előbbinek mestergerendájába az 1814-es évszám, míg az utóbbinak 1794 van belefaragva ezzel bizonyítottam az egyik legrégebbi présház a szőlőhegyen. Szintén gazdag történetű présház (HRSZ: 2325) tulajdonosa, Ifi Géza atya elmondása szerint az épület legalább 200 éves, a fa födém pedig kb. 150. Ennek az épületnek további érdekessége, hogy ez volt a vámpince a Keresztúr felé vezető úton, a Hunyady – Jankovics birtok határán, melyet már valószínűleg a rómaiak is használtak, innen a „római út” elnevezés. Ugyanezen a helyrajzi számon található a külön pinceként kezelt épület Fáró Gitta tulajdonában, ami egykor az Ifi-pince istállójaként működött.A balatonberényi szőlőhegy legrégebbi része kétségkívül az Öregbokros néven ismert terület a község keleti határában, a keresztúri szőlőhegy mellett. Valószínűleg itt voltak már a középkorban is a szőlők. A Habsburg Birodalom 1763-as első katonai felmérésének során készült térképen még nem, de az 1806-os második katonai felmérés során rajzolt térképen már látszanak itt az első pincék. A 2016-os állagmegóvási felmérés alapján jelenleg majdnem 100 műemléknek minősített présház található a szőlőhegy területén Történetük kutatása hatalmas munka, így a teljesség igénye nélkül szeretnék bemutatni párat azok közül, melyeknek tulajdonosai megosztották velem történetüket. Sajnos ide tartozóan azt is meg kell említenem, hogy sok présház lett az enyészeté az évek során elhanyagoltság miatt, illetve néhány a 2. világháborúban égett le. A hegyen tett sétáim során egypár ilyen egykori pince alapjait sikerült is megtalálnom, bár a természet remek munkát végzett és sűrű bozótossal rejtette el e présházak maradványait.
A berényi szőlőhegy fontos része nem csak községünk, de az egész Dél-balatoni Borvidék történelmi múltjának, hiszem ennyire régi egységes szerkezetű szőlőhegy csak kevés maradt fenn. Szerencsére a pincék nagy részét tulajdonosaik, legyenek akár helyiek, akár külföldiek, vagy máshol élők, szépen karbantartják, így ez a kivételes helyi érték még sokáig fennmarad. Nem véletlen, hogy ez a páratlan környezet ihlette meg Hamvas Béla filozófust, híres műve A bor filozófiája megírására, mely valahol az Öregbokros egyik lugasa alatt született.
