A templomkert délnyugati részén áll a Szent Vendel szobor. Vendel eredetileg Írországból származó királyfi volt a Katolikus Lexikon szerint, azonban megtért, a kontinensre jött és vezeklése során disznópásztorkodásból tartotta fenn magát, így lett ő a pásztorok védőszentje.
A 18. században Közép-Európa több országában, így nálunk is többször végigsöpört az ún. keleti marhavész, vagy marhapestis. Egy-egy járvány elvonulása után gyakran állítottak szobrot Szent Vendelnek a falu szélén, vagy annak az útnak a mentén, ahol a jószág a legelőre járt. Vendel napján, október 20-án még szenteltvizet is öntöttek az állatok vizébe, így próbálva megóvni őket a betegségtől.
A berényi Szent Vendel szobrot 1793-ban Gergye Ádám és László emeltették szintén egy hasonló ragály után fogadalomból.
